Csak apró vágyakkal él az ember,
ha fáradt őszön ráköszön a reggel.
Nem számít, hogy eső, vagy hó esik,
a közönyös unottság rátelepszik.
Hiába az éj, ha nem jött az álom,
ébredni kell, csupán megszokásból.
Sorsoddal már nem feleselsz,
beletörődsz, hogy élni kell.
Csak az elmúlt szépet sajnálod,
a tegnapra szelíden mosolyogsz,
Megbékélsz a magánnyal a csenddel,
alkut kötsz a korral, a jelennel.