Magamba szívom drága fényedet,
Mi tekintetemre lép, s míg meglelem,
Szimatolom illatod, méz-hegyed
Tenyeremből zamatát ízlelem.
Búgó hangodba szerettem, bársonya ölel,
Lelkembe szerelmet hintsz, magot,
Míg az élet élni hagy, nem öl el,
Őrizlek téged, ki létembe mosolyt hagyott.