De mi áron...
A földre csüccsen hamarjában,
ki aranylábasért könyököl,
nyelvével kapart szakmájában,
emberét vetkőzve eszközöl.
Üressé vált lelke tüzében,
fénytelenre váltott szemében,
ül gondolatai közt haszon,
nyerészkedésben állt vastagon.
Fennkölt mosolya sárba fulladva,
görcsösen félelemre mutatva,
izzadság szagú fájdalmában,
pompás alabástromát hullatja.
Örökmécset kezében tartva,
tiszta gyertyalángra nem futja,
átírt felvonása végére,
ereszkedik függöny létére.