Radnai István:
TENGERNYI IDŐNK VOLT VAN
Lacza Márta: Hit c. képéhez
előttem tenger tengernyi magány
eljön értem a hullám elvinne talán
apró fodrok a félelmetes víz
szorosabbra ruhámat fürödni hív
mit tegyek ha a zöld végtelen
ahol hínár és moszat terem
ahol felszív a polipkarú mélység
csak a hit csak hit és semmi kétség
alattam iszamos part kékség felettem
csak egy talpalatnyi száraz kellettem
a végtelennek fúló széles torkú szélnek
minden oly gömbölyű volt támadnak az élek
az ifjúság kemény húsú vidám és pufók
szája kerek és róla elfüstölt a csók