Elmentél pille könnyű szárnyon ,
elmúlt a kín a szörnyű fájdalom.
Küzdöttél s mi veled,
mert volt kikért kedvesem,
Fiad, lányod, párod, jó barátnőd, s kedves kis barátok.
Kik vittek életedbe sok kis boldogságot.
Nem adtad fel bátor voltál,
megnyertél száz csatát.
De tested háborút vesztett,
a sok gyötrelem után.
Minden elmúlt egy perc alatt ,
ami szép volt e nap alatt.
Úgy éreztem vége, nincs tovább,
mit ér nélküled a világ?
Sötét lett a fénylő nap,
kiszáradt a patak.
Nem zöldülnek már a fák,
elmúlt veled a világ.
Ám jött egy pillanat ,
s megéreztem lelked itt maradt.
S súgja ne add fel,
hiszen mondtam nem szabad.
Mert mit ér a sok küzdelem,
amit átéltél velem.
Én itt leszek, hogy te legyél ,
ne félj majd minden visszatér .
hiszen forog a mókuskerék.
Segítek ahogy te tetted ,
a sok keserves év alatt.
Most már pihenj meg kedvesem,
éld tovább az életed.
Tudom ez már nem ugyanaz,
de lelkem veled van nap,
mint nap s küld feléd sok csodát ,
mit magad sem hiszel el talán.
Nem búcsúzom még,
nem állsz készen reá.
De eljön az idő, mikor elengedsz ,
s én léphetek tovább .
S egy új világban várhatok reád.
Az első karácsony nélküled.
Elmentél még ma sem érhetem ,
elvitt a nyár, még most is fáj.
S jött a tél a zord hideg,
nem hozott mást csak ünnepet.
Csillogó fák, falak már semmit sem mondanak,
nélküled mit ér a világ, már az sem mondod mi fáj.
Oly sok fájdalom s bánat ért,
de Te küzdöttél az Életért!
Veled voltam, bár sokszor nem gondoltam,
egyszer minden véget ér.
Eszem tudta, mi vár ránk csak szívem nem hitte el csupán.
S eljött a pillanat elmúlt minden egy perc alatt.
Hol vagy most? Hol lehetsz? Remélem már nem fáj semmi sem.
Most értem csak mi a fájdalom, de késő Neked már el nem mondhatom.
Bocsásd meg ha fájt a szó, hiszen minden ember gyarló.
Most az első karácsony nélküled, most értem milyen üres .