Ha ökölbe szorítanám kezem,
Az otthagyott ajkad nyomát
Alamizsnaként őrizné tenyerem,
Kialudva, összegyűrten hunyna tovább.
Ha ajkam összeszorítanám, s a jó
Ízét, csókjaid érezném egyre,
Mi semmihez sem hasonlítható,
Nekem az étkek étke lenne.
Széttárom karom - élő rezgés -,
Mosollyal nézek szemedbe,
Hallgatom énekünk titkos csendjét,
S a nem nélkül kimondom: szeretlek.