Sírással jött világra, mint minden gyermek,
Egy csepp gyöngyszem, füvek harmata,
És nem tudom, egyszer csak karomba termett,
S Ő lett szívemben az angyalok angyala.
Belé tölteném a május gyönyörű évszakát,
Hogy benne legyen az örök újjászületés,
Ó, forró könnycseppjét sírtam volna tovább,
Ezt érezte szemem, míg boldogsága ért.
És hányszor, de hányszor gondoltam én,
Halálát is meghalnám, ha kell,
És lehet még ez sem lenne elég,
Mert úgy vártam rád, kis Szívem, édes Szívem !