H.Gábor Erzsébet
Tudod kicsim
Tudod kicsim, anyád egy furcsa létben él,
lelkemben dal fakad, ha kinn a szél zenél.
Mintha egy angyal bontná’ selymes szárnyait,
simítva rám az éden édes álmait
S minthogyha ünnep lenne minden alkalom,
bársonyba öltözik a szó az ajkamon,
s szélhárfa húrjain a dal, ha útra kél,
a hangok tisztasága mindig célba ér.
Muzsika kútja nélkül szomjas bú sodor,
virágom színes szirma fagyba gyűrt fodor -
hamvadni sorsa annak ki csak égve él,
s lelkében dal fakad, ha kinn a szél zenél.