Nyár este volt ,
a fákon sok madár dalolt .
Egyik sem aludt,
talán mint bennem az
emlék zakatolt .
A hold ugyan úgy világít ,
a csillag ugyan úgy
ragyog .
Szellő suhan a fák között ,
hozza a távoli múlt dalát .
Illata mint köd ,
ereszkedik reám .
Emlékezem ,
szívemen egy sóhaj suhan át .
Hová lett? Mivé vált ,
az a szép világ?
Minden ugyan az ,
mégis más .
Veled együtt eltűnt az ifjúság,
elszállt a varázs .
Üres a holnapom ,
elmúlt a tegnapom .
Mire várjak még ,
nem tudom.
Hihetek –e még?
Vagy már csak emlék?
Bólogató virágok ,
mondom –e még ,
imádom ?
Jön –e még majd valaki ,
ki lelkemet betölti ?
Szeret –e még kicsinykét,
súgja –e még ?
Légy enyém.