Az őszök lassan összeérnek,
Tegnap kedd volt, ma ismét péntek.
Már nem terem kincs a kertekben,
Puha ködfátyol terül a mezőre.
Hömpölygő párát lehelnek a völgyek,
Homályba torzulnak a városi fények.
A bús világot elnyeli az este.
Álmok tűnnek el a végtelenbe.
A boros-gazda örül az ősznek.
Töppedt szülőszemek aszúvá érnek.
Pince mélyén dagadnak a hordók,
Szép őszünk, köszönjük a jó bort!