Volt,
mikor nekünk tündökölt a Hold,
kisszobánkba csillag ragyogott.
Kinyitottuk szívünk kapuját,
beosont rajta a boldogság.
Ma,
oly sötét, hosszú az éjszaka,
nem suttog a szerelem szava.
Nem melegítenek vágyban ölelések.
Hiányt könnyeznek az ébredések.
Holnap,
álmok nélkül is felkel a Nap.
Hosszúnak tűnik a magány-pillanat.
Az égen olykor átszökik a fény,
csókízű a reggel, ha emléket idéz.