Tengernyi csillag,
ragyoghat az égen.
Ha nincs köztük
az én reménységem.
Egyik jobban ragyog,
másik oly halovány.
mint életünk egén,
a fénylő szivárvány.
Ezer színű álom,
szerelem és mámor.
Szép lassan eltűnő,
szerte foszló kámfor.
Hold apó tereli,
igazgatja régen.
Aki nem fogad szót,
le is löki szépen.
Hulló csillag lészen,
a szegény kis árva.
Pedig nem volt bűne,
csak a lelke gyáva.