Behavaz a tél,
bezárul egy kör
ráalkonyul az éj,
megfagyott a gyönyör.
Szeretőt álmodott
meggyötört lepedőn,
kihűlt paplan alatt,
ölelést várt epedőn.
Az álmodás megszakadt,
elsodorta a szél,
ami még megmaradt
egy mögé dermedt kép.
Ráncokat gyűrt rá az élet,
aszott testét nem vágyják
kifényesít régi szerelmet,
egykor imádták, kívánták.
Zuhanytól lehűl a kedve,
habbal és két cukorral
felpörgeti a forró fekete,
nem alkuszik a korral.