Az égen sötét fellegek,
a szél velük is szemtelen.
Tereli és terelgeti,
közben meg is kevergeti.
Ám a felhők oly lassúak,
zsákjuk tele, nem mozdulnak.
Terhüket ők cipelik,
letenni még nem merik.
De ekkor egy égi kéz,
jól megrázza, s tépi szét.
S ni csak édes Istenem,
mily csodás és szertelen.
Milliónyi hópihe,
táncot járni jött ide.
Fűre fára és házra,
majd az egész világra.
Keringőznek forognak,
csárdást járni is tudnak.
Szél apóka mosolyog,
nem látott még szebb napot.
Búcsút int egy fuvallat,
letelepszik a csapat.
Táncot járó hópihe,
aludni tér őkelme.
Holnap újra jő a szél,
tangót járnak a pihék.