Félek a nappaltól
Írta: csak-fater Dátum: Február 04 2008 08:37:56
T
Mikor leszáll a sötét éj,
rám terítve nyomasztó talárját
Teljes hír
Félek a nappaltól
Mikor leszáll a sötét éj, rám terítve nyomasztó talárját,
Felnézek az égre, s látom kísérteties Holdját,
Mintha rám nehezedne szarkasztikus tekintete, s gúnyolna,
Csillagok, kárörvendõ nevetéstõl szétszóródó könnycseppje volna.
Nincstelenség, hiány, szaggatón szívem nyomja,
Nappali forgatag szeretett hiányát némiképp kompenzálja,
Ám az éj leple alatt, búsképû lovag vagyok,
Szívemben szívemmel, szélmalomharcot vívok.
Dulcineaért kiállt minden ráéhezõ tagom,
S a harcom, harcom magamban tovább vívom.
Már a hajnal fénye mossa a nehéz éjszaka ráncát,
Gondolatom nála van, s ébren õrzöm kedves álmát.
Csatában megrokkant, vak, féllábú perceim vánszorognak,
S ahogy biceg elõre, hiány dárdái szívemen mind több sebet hagynak.
Félek a nappaltól, mert azt a lidérces, beteg éj követi,
Miben a hiány szúró fájdalma, szívem kivérezteti.
Ám, - kezdjük újra, ha szólna hozzám kedves hangján,
Boldogságban hemperegnék a felhõk puha habján.