Nem baj...
Írta: kandracs roza Dátum: November 23 2013 16:24:09
V

Tél volt hó és jéghideg,
de mi nem éreztünk,
Csak a meleget.
Az eget szürke felhők takarták,
Teljes hír

Tél volt hó és jéghideg,
de mi nem éreztünk,
Csak a meleget.
Az eget szürke felhők takarták,
nekünk hét ágra sütött a napsugár.
A friss hóba angyalkát csináltunk,
elmondtuk egymásnak rejtett vágyunk.
Hóember épült a domboldalon,
Gyerekek siklottak a szánokon.
Fenyőfák ágain fehér paplantakaró,
madár szállt rá, s fejünkre hullt a hó.
Kéz a kézben néztük a felleget,
azt hittük felettünk ez sosem lengedez.
Így telt szépen el a tél,
jött a tavasz s te elmentél.
Virágba borultak a fák,
a dombnak ez oldalán.
Most angyalkám keresem,
nem lelem sehol,
csak ibolya bóbiskol az alkonyon.
Az esti szélben kis madár dalol,
dala szépen szól,
mint egykor valahol.
A vén fenyő már zölden áll,
ő itt maradt mint a madár.
Arcom a nap égeti,
szívem jéghideg leli.
Hová lett a tél a hó?
Hová lett a télapó?
Elolvadt el ,mindahány,
elhagytál, de nem baj már.
Nézd itt a kikelet,
szívemen a jég reped.