Van egy lepke, házi molyom,
apró, fürge, elmondhatom.
Nappal nyomtalan, rejtőzik,
esti fényben keringőzik.
Körbe röpködi a lakást,
üldözzük is folyton-folyvást.
Felfalja a gyapjúholmit,
akár a pulóvert, zoknit.
Nem válogat az „ételben”,
lyukakat csipkézik szebben,
mint egy csipkeverő,
tűvel sem rendelkezik ő.
Molyirtóval próbálkozom,
levendula spray, meg flakon,
de ő csak nevetne azon.
Nincs más módszer, csak a csapás,
ha sikerül, lesz áldomás.
Üzenem a molyomnak,
változzon át majomnak.