Albert Ferenc
November
/Enyészet hava/
Jönnek a deres emberek,
november is itt tekereg;
zárva már az ajtó, ablak,
szürke ködben bujkál a Nap;
későn kel és korán fekszik,
széllel bélelt eső esik.
Bronzba mártott üzenetek
borítják a sírkerteket;
pislákoló mécsek lángja,
fényözönt szór éjszakára,
végtelen csend és nyugalom;
suttog a néma sírhalom.
Begubózik a természet;
s magára hagyott fészek
búsul fának ágai közt;
lakója rég elköltözött,
arany ködmönt hátra hagyva;
mely most a földet takarja.
A természet ágyat vetett;
és miután levetkezett,
kezdi hosszú téli álmát,
hallgatva szél trombitáját;
szelíd szilencium hangra
pilled el Enyészet hava.