Volt nekem egy kiskutyám,
tegnapig a mindenem,
de örökre itthagyott engem,
felment Urunkhoz a Menybe.
Nem találpm helyem azóta,
tizenöt éve velem volt,
kis szíve eddig bírta,
és megállt álmában.
Azt mondják, hogy szép halál,
már a halál amilyen, ki tudja?
De a szívem, nagyon fáj,
mert kis társam volt jóban-rosszban.
Befogadtam pici korában,
elfért a tenyeremben,
és tizenöt évig mindig itt volt közelemben,
távozása, mély sebet ütött a lelkemben!