Citromsárga avarszőnyeg
teríti be kertemet,
kicsi cinkék majd ha jönnek
eledelért, szeretnek.
Hűvösebb az őszi szellő,
télszagú a lehelet
gyülekeznek Ők a fenyőn
pici szívük megremeg
rászállnak az etetőre,
szedegetik magokat,
holnap is lesz majd belőle,
hallgatom a "hangokat"
Gyere kedves, van itt elég,
hívjad gyermekeinket,
jó emberek ezek, ne félj,
kis szárnyával integet!
Függönyön át nézem őket,
szívem csordul megremeg
tudom, hogy holnap is jönnek,
ösztönük az nem feled
Pici szeme közben figyel,
óvja, félti gyermekét
kinéznék, de akkor mi lesz,
simítanám kis fejét.
De inkább csak gyönyörködöm,
édes pici madarak
átnézek az örömkönnyön
nincsenek már jajszavak.