Fájdalom
Van egy család, vagy is csak volt,
Hol mindig, háborúság dúlt!
Nem volt soha összetartás,
Folytonos a civakodás.
Békétlen a fő-szószóló,
Az ellentét jóravaló,
De ő fél és halk a szava,
Az erős, meg dorongolja.
Ez a két fél, kapcsolódva,
Vérségi szinten osztozva,
Ég és Föld a különbségük,
Értetlenség, van is köztük.
Az ellentét, sosem enyhül,
Inkább fokozásba lendül,
Benne van a kálvária,
Az emberi tragédia!
Miért írok ismét erről?
Mért folyik vér, minden sebből?
Mikor lesz itt már javulás?
Csak, ha jő, a leszámolás?
Kicsi anya, ó te szegény,
Boldogtalan, a föld-tekén,
Egyedül nevelte fiát,
Szenvedése, égbe kiált!
Kiszolgálta, vagyon adott,
Mégsem kapott érte nyugtot,
Látogatás? Kötekedik,
Rágalmazva, veszekedik!
Nem vesz észre időmúlást,
Fáradtnak jár, kigúnyolás!
Milyen ember, aki rideg?
Aki mindig rosszal fizet?
Mért kell valakit bántani?
Segítség helyett, zaklatni?
Nem egyszer és nem is kétszer,
Ki tudja? Tán, hetvenhétszer!
Nem kötelező szeretni!
Lehetne azért, tisztelni!
Példát is vehetne róla!
De ma, nem hallgatnak jóra!