Radnai István:
HOSSZÚ UTAZÁS
mennek a vonatok forognak a kerekek
útközben köd elhagyjuk a fákat
bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak
mint görbe kútgémek s minden
marad zsákmánya a télnek
nyaralások lábnyomai egy-egy
strandpapucs pohár félig borral
az ősz kincseit fürtös hajunk színeit
dér-verte táj üvegkeretű tócsák
valamikori sár dárda-napsugarak
csak télikabát alá rejtett szerelmünk
a vér a kattogás dallamára ismétli
szerettünk a nyáron szerettünk ősszel
s kihúzzuk a tavaszig szerelem melegében
magunkkal viszünk belőle
egy télikabáttal a prémes zúzmara
gallér alatt