Decembernek idusán,
eltévedt emlékek után
futok.
Még eltűröm magam.
Maradék vágyamat
kiélem.
Lehetne még pár
szép évem,
ha páncélom levetem.
Meglátnátok szívem
aranyát.
Meggyújtom Advent gyertyáját.
Sejtelmesek a fények,
még mindig remélek.
Kaphatnék
és adnék,
az életnek értelmet.
Álmaim megrepedtek,
mégis várom a csodát,
hogy megérkezik a fa alá,
a régen várt ajándék,
a SZERETET!