Szívem vitorláját újra kibontottam,
lassan siklunk a szerelemhajóban.
Pezsgő nélkül, megrészegülten
erős karodban elpilled a testem.
A rég feledett parázs izzani kezd,
szép kezed melegétől a láng feléled.
A bennem barangoló vágy,
nálad újra otthont talál.
Halványan pislognak a csillagok.
Lelkünk hullámhosszára hangolódok.
A tovasuhanó idővel jön a megszokás.
Rozsdás a rugó, nyikorog az ágy.
A régi éj mohó volt és falánk,
nem pörög már hajnalig a tánc.
Lassan megkopik a vágyvarázs,
téli reggelre kialszik a parázs.