Egymás mellett hevertünk a fűben
a birsalmafa alatt, feléd fordítottam arcomat,
szemed szerettem volna látni, benne hűen
miként bukkan fel a selymes alkonyat.
Halvány világosság játszott velem a fák között
s mint vékonytestű vadász nyilaival ugrándozott,
előbukkant a levelek közén s fölött,
ahogy bal kezem kinyújtottam, csillogott.
Elkezdtem jobban figyelni a birsalmafát,
almái csüngtek, ágai szinte égtek,
a Hold is lassan megjelent odaát,
ahol a napnyugta pirosba széledt.
Figyeltelek, szemeid nyitva voltak, s amíg
a fa, a Hold ott ragyogott konokul,
szerettem volna, ha szemhéjad közé szorítsz ...
te mellemre feküdtél és súgtad: csókolózzunk.