Úgy szeretnék fűzfa lenni,
ágaimmal földre csüngni.
Betakarni szerelmeket,
elrejteni szenvedőket.
Ágaim közt szeretnének,
még búcsút is ott vennének.
Ki ott maradt vele sírnék,
„karjaimmal” átölelném.
Szélapóval szeretgetném.
Kinek nincsen palotája,
sem otthona,sem kis háza.
Befogadnám,melengetném,
téli éjben elrejteném.
Meghallgatnám búját baját,
elringatnám szívét ha fáj.
Ha én egyszer fűzfa lennék,
de sok jót is cselekednék.
De sok hitet vissza adnék.