Reggeli lovaglás
Írta: iytop Dátum: December 04 2013 04:52:34
H
A fák kérgéhez verődik a csend ...
kergetőzve, távolodva homokká válik,
arcom a Nap felé fordítom idelent,
míg az ég kékje nyugalmat ásít.
Teljes hír
A fák kérgéhez verődik a csend ...
kergetőzve, távolodva homokká válik,
arcom a Nap felé fordítom idelent,
míg az ég kékje nyugalmat ásít.
Vállaimmal a zöld ágak leveleit visszaverem,
s indulásra késztetem lovam,
a rétet patkóimmal ügetve átszelem,
kiáltom: Csillag gyí, csak egyenesen, nosza !
Dobpergésként reng alattam a föld,
a Nap egyre nagyobb, arcomba vág a szél,
fény csillan meg a levelek közt,
kékben játszik a természet csendje, de szép !
Sarkantyúm a rétet futásra sarkallja,
velem fut a virág, a liget, a bokor,
ez iramban lovam remélem meghallja,
kiáltom: Csillag gyí, most ugorj !
A Nap kettétöri a fáradt horizontot,
figyelek, kék lándzsák érkeznek az égből
visszafordíthatatlanul, a felhőkön rojtok
integetnek felém a messzeségből.
Hátra nézek, majd előre, lovam ágaskodik,
a Nap tüze égeti, ahogy a fényre ül,
látom, amint lába táltosodik,
biztatom: Csillag gyí, csak előre repülj !