A hideg éj engem megijeszt,
hallok valami földöntúli neszt.
A decemberi tél sírkamra hideg
A fény erőlködik, de kint reked.
Hangtalan létem egykedvűen fut,
a társhiány már fájni sem tud.
Szűkül a mezsgye mi előttem áll,
a kopár magány jelenembe zár.
Mintha a semmi kapujában állnék.
Házam falán egyre nő az árnyék.
Lángszínű reggelekre vágyom.
Emlékek édes íze a számon.
Trópusi nyarakról álmodom
Didergős csont-hideg hajnalon.