Időben és térben távol
kizuhantam létem ablakából.
Elkapott a sorsnak karma,
megérkeztem a tüzes Pokolba.
Körülvettek az ördögök,
égtek lelkemben a bűnök.
Nem éreztem a fájdalmat,
kínált a Sátán hatalmat:
ne legyen bennem bűnbánat,
távozzon el minden átok.
A Pokol a léthez képest
szenvedés nélküli élet.
Játék csupán és képzelet,
ha létezik, milyen lehet?
Ha engedik, visszatérek,
neked mindent elmesélek.
Ma még visszakapaszkodom,
az élethez ragaszkodom.
Ha majd az ajtón távozok,
Mennybe visznek az angyalok.
Beszámolok, ha megkértek,
a széllel üzenek néktek.
Milyen az égi boldogság?
Elképzelni csak ők tudják,
kik életben tapasztalták,
hallottak öröm-áriát,
kék madártól mesés trillát.
Mostanában, ha álmodom,
a túlvilág az otthonom.