Lefekszel és álmodol,
mit meg nem ád az élet.
Az álom azt mind meg adja,
színek ,vágyak,fények.
Mint szivárvány úgy ragyog,
benned élő képek,
Az égről a csillagok ,
is lejönnek oly szépen.
Csókok mit nem csókoltál,
ott égnek a szádon.
Szavak mit nem hallottál,
elsuttogják százszor.
Ki nem szeretett soha,
most te érted lángol.
Karjaiban alszol el,
vele ébredsz bárhol.
De a reggel újra jő,
elmúlik az álom.
Vissza tér a nyers való,
elszáll minden mámor.
Bár a nap is úgy ragyog,
oda fenn az égen.
Mint éjjel a csillagok,
csak nem jön el értem.
Nem látom az ő arcát,
nem hallom már a szavát.
Ébren nincsen álom.
Aludni csak álmodni,
ez a kívánságom.