Ha egyszer úgy hozná az élet,
láthatnálak téged.
Szemtől szembe állnál,
két karodba zárnál.
Szemem szemedbe,
vágyat kutatna.
Ajkad ajkamra forró csókot adna.
Öledbe bújnék,
remegőn és félve.
Azt mondanám néked,
meg vagy meg vagy végre.
Lelkemmel együtt szívem kitárnám,
testemmel égő vágyad csilapítanám.
Eljönne az éjjel száz csillogó fénnyel,
majd aztán a reggel ragyogó egével.
De mi csak ölelnénk,
bele feledkezve.
Eltűnne a rég múlt eltűnne örökre.
Újra jön hajnal,piros színben ragyog.
S mint szivárvány égen,megváltozik legott.
Két karom ölelne,testem cövekelne.
Nem mennél el tőlem soha soha messze.