Elvettél mindent.
(Cseh Tamás; a cserkészet;
az énekkar; a költészet...)
Minden a tiéd lett.
A tieid
emlékeim.
Te még Az Utat is ellopod.
Ha indulok: veled indulok.
Nincs gondolatom nélküled.
Nincs kivel lennem kívüled.
Hiába fondorlat, hiába csalás.
Többé már az álom sem vigasztalás.
Tiéd az álmom is.
De ne add vissza! Tartsd meg, ha fontos.
Új emlék, új tapasztalás kell most!
Új élet! Nélküled!
Új álom? Őrület.
De ez kell nekem, mert ez a szabadság ára.
S "elmaradsz emlékeimből lassan..." nemsokára.