Elfojtott szavak
Írta: albatrosz Dátum: December 14 2013 17:09:23
V
Szemeidbe beletemetkezve
beleköltözni rejtelmükbe,
s fényükben lefürdetni fázó lelkemet,
Teljes hír
Üvölteni szeretném bele a csendbe,
hogy mennyire fáj a hallgatásod...
Sóhajaimat szavakba önteni és
nézni arcodat, hogy vonásaidat
hogyan változnak
mindezek hallatán.
Szemeidbe beletemetkezve
beleköltözni rejtelmükbe,
s fényükben lefürdetni fázó lelkemet,
amint szavim súlyától
rám emeled őket...
Akarom, igen akarom...
Akarom a világosságot...
Akarom kimondva hallani, amit érzek...
Minden visszafojtott érzelmet,
minden eltitkolt vágyat,
Arcodon, tekinteteden látni a hatást,
ahogy lelkem és szíven csupaszra vetkőzik előtted...
Akarom hogy legyen hozzá erőm,
hogy végre minden gondolat,
minden eltemetett sóhaj
hanggá szelidüljön,
s csak a tied legyen!
Ugye benned is vannak kimondatlan dolgok?
Benned is megfogalmazódott már az a valami,
ami körülölel minket,
s szinte éget,
szinte elnémít?
A tekintetek, amik beszélnek hangok nélkül,
a mosolyok, amik simogatnak kezek nélkül,
a gondolatok, amik felemelnek,
s a fájdalom ami nem múlik el...
Ugye ezek neked is ismerősek????
Miért van előttünk álarc, amikor egymásra nézünk?
Miért félünk kimondani, amit érzünk?
S miért várunk a másikra?
Te is érzed, s én is érzem,
hogy ezzel csak veszítünk...