FRANK WEDEKIND: HONVÁGY
Írta: Szollosi David Dátum: December 15 2013 05:24:57

---

H

Mohától zöld kövek közt
szerény forrás pezseg,
szikrázik színezüstöt,
holdfényben tetszeleg.

---

Teljes hír

---

Heimweh

Über bemooste Steine
Fällt ein rauschender Quell,
Glitzert im Mondenscheine,
Funkelt so silberhell.

Sinnend saß ich daneben,
Sah, wie die Welle schäumt,
Hab vom vergangenen Leben,
Hab von der Zukunft geträumt.

In der Tiefe der Wogen
Sah ich gar mancherlei,
Viele Gestalten zogen
Grüßend an mir vorbei.

Waren die lieben Seelen,
Die mich dereinst erfreut,
Die meinem Herzen fehlen
Hier in der Einsamkeit.

Tausendmal laß dir danken,
Lieblicher Silberbach,
Daß du den Heimwehkranken
Tröstest im Ungemach;

Daß du aus alten Tagen
Freundliches mir erzählt,
Daß ich dir durfte klagen,
Was meinem Herzen fehlt.
_____________________________


Honvágy

Mohától zöld kövek közt
szerény forrás pezseg,
szikrázik színezüstöt,
holdfényben tetszeleg.

Töprengve ültem, néztem
habzó, fodros vízét,
múlt életem idéztem,
s jövőm kérdőjelét.

A fodrok közt, a mélyben
sok mindent láttam én,
reám köszönt mentében
sok ismerős egyén.

Hajdanvolt kedves lelkek,
örömforrásaim,
hiányzók bús szívemnek,
magányban társaim.

Ezüst ér, hadd köszönjem
ezerszer is neked,
hogy vigasztalsz te engem,
ki honvágytól beteg.

Hogy elmeséled múltam
derűs, szép napjait,
hogy elpanaszkodhattam,
mit szívem fájlal itt.

*****