Elpattant egy húr
Elpattant egy húr,
mit eddig tűrtem szótlanul,
megremegett tér,
s harsogva perceimben kér.
A Bús most rohan,
és fohászkodik komoran,
sír, reszket várva,
csak érte szóljon a hárfa.
De elpattant húr,
mit eddig tűrtem szótlanul,
s megcsúfolt vezér,
szívemtől gyűlölve fél.
Féljen s remegjen,
előttem sincs tiszteletben,
űzlek, gyűlöllek,
s álmomban százszor megöllek.
Elpattant egy húr,
addig egyszerű volt játék,
mert ki mit húzott,
lapjaiban blöffölt, túlzott.
De megszakadt sor,
ez már nem ugyanaz a kor,
s mit eddig tűrtem,
most harapva lobban bennem.
Elpattant egy húr,
mit eddig tűrtem szótlanul,
s harsog lelkemben,
igazságot kér szívemben.
Ökölbe szorul,
tűzében, kezem szótlanul,
s elpattant a húr,
mert aljasság nagyobb Úr.