Mikkor szívemben nagy űrt érzek
Emlékeinkre vissza tekintek
Eszembe jutnak a régi szavak
Melyek ma is csendben álomba ringatnak
Százszor suttognám neked ha lenne alkalom
Nélküled életem élni már nem akarom.
Várj kérlek, ne búcsúz még el.
Ne enged el kezem.
Érzem ez még lehet újra Szerelem.
Nem érhet így véget!
Vagy ennyi volt csupán?!
Ajkad csókolja szenvedéllyel a szám.
Szoríts magadhoz mint egykor oly régen.
Éljük át újra mi akkor bennünk tűzként éget.
Hiszen minden percben vidáman szerettünk.
S néha éjszakákon át csak nevettünk.
Milyénk volt a végtelen bárhol is jártunk.
Sokszor felhőkbe kapaszkodva szálltunk.
Oly édes e emlék ébren álmodom.
Hisz kezed már mást ölel, szíved másért dobog.
Még is kérlek tud, van egy szív mi minden pillanatban.
Érted Dobog....