/ kitalált vers /
Az igazság leple alatt mindig
az lapul, amit hallani akarsz,
vágysz, hogy úgy legyen akkor,
közben sosem hallott imákat hadarsz.
Mint kíváncsi kisgyerek úgy várod,
s már, már türelmetlen éned,
hogy megkapja e, azt kapja e,
gondolatban szinte szét is téped.
Meglehet, ócska karton az,
s nem hófehér, és nem selyem,
sőt bűnöktől erősen foltos gömb,
ám ne feledd, az élet könyörtelen!
Tegyük fel, alatta nincs válasz,
vagy nem kedvedre való, más,
könnyeiddel küszködsz majd,
mikor elér a nagy csalódás?
Az igazság leple nincs kiöblítve,
olyan, mint amilyen bűnt takarsz,
piros, szúrós, öntelt, nehéz is akár,
és az élet kevés arra, amiket tisztázni akarsz.