Gyűlölet, mond mit ér,
lelkedbe ivódik és ott ég.
Gyűlölöd mert mást szeret,
téged pedig elvetett.
Gyűlölöd mert olyan szép,
de nézd a lelke mit sem ér.
Olyan szép a kocsija,
egy száguldó csoda.
De holnap tán egy roncs darab,
ő meg kómában marad.
Ő gazdag-te szegény.
Ki a boldog?
S miért???
Mindene van.
De mit ér?
Ha a szíve hideg s jég
Nem boldog, mert nincs miért.
Pénzért nem vehet szívet,
boldogat, s meleget.
Gyűlölöd, de nincs miért,
szegénységed többet ér.
Van családod, van barát,
ki meg osztja vagyonát.
Lehet hogy az csak kenyér,
de a fele mind tiéd.
Ha bánat éri lelked.
Szíved ég.
Veled sír, hozzád tér.
Gyűlölet hát mennyit ér?
Dobd el hiszen nincs miért.
Hittem
Hittem a világban,
emberek szavában.
Bíztam a barátban,
igaz mi voltában.
Hittem egy szebb jövőt,
Vártam, majd el is jő.
Ígéretek, szép szavak,
mind semmivé foszlanak.
Öreg lettem,
Mit higgyek???
Mondjátok meg emberek.
Amerre a szem ellát,
nyomorúság, délibáb.
Jön-e végre valaki???
Ki ezt mind észreveszi.
Meglátja mint sír a nép,
mert lassan már éhen vész.
Volna végre valaki?
Tenne érte valamit???
Ne kérdezd ezt tőlem ki,
magam sem hinnék neki.
Hittem, bíztam,
de minek.
Jól becsaptak emberek.