Néha visszatér
Írta: hzsike Dátum: December 23 2013 21:27:49
V
Jószagú a tél. Pihéz a hó, a fák ruhája hófehér.
De szép! Az ember olykor elmereng. Néha visszatér
a képzelet taván a messze tűnt idő,
a lángtüzű, a vadhevű, csodás...
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Néha visszatér
Jószagú a tél. Pihéz a hó, a fák ruhája hófehér.
De szép! Az ember olykor elmereng. Néha visszatér
a képzelet taván a messze tűnt idő,
a lángtüzű, a vadhevű, csodás...
Nehéz az út, de van remény - feladni nem szabad!
Előre nézni, hinni, hinni kell a jót! S a szót, a biztatót,
követni és becsülni kell, s a hit jutalma;
fényt szövő, gyümölcsöt érlelő remény.
Tied lehet - de tenni kell - a szép jövő!
Pihéz a hó. Jószagú a tél. A fák ruhája hófehér.
De szép! Valóban úgy van az, ma már a kincs;
a hű barát, a rőzseláng, a mézteánk,
s a kérkedő helyett, szelíd a szó. A régi, dús
vetés ma bőkezű. Csak ad nekünk, a magja új kalász,
jövő. A föld a ringató anyánk, s bajunkra ír, a szó.
S nevetve balga múlt naiv szaván -
ma már az ész a kard, s a szív a vár.
Pihéz a hó. A fák ruhája hófehér. De szép!
Néha visszaszáll a képzelet haván
a messze tűnt idő, s ölelve, álmodón,
megél egy új mesét - mi oly csodás - az éj taván.
Olyan jószagú a tél…