Ülök a Folyó partján,
én, örök diák
s visszhangzanak szívemben
fény-melódiák.
Lelkemmel nézem tükrét
s látom, mit Isten lát.
Befogadom bensőmbe
a tisztaság dalát.
Nem hiányzik a fecsegés.
Tartalmas a csend.
Ezer gyümölcsöt terem
a valóság idebent.
Örök Élet adója,
lázadó remény,
főnixtollat ringat
lágyan tetejét.
Szivárványba öltözik
s csodás táncot jár
gyönyörű vizén
minden kis sugár.
Békességes partján
lényem elcsitul.
Szomjazó szívemre
szent permete hull.
Nem diktálhat az idő,
hol megújul a lélek
és én mindig
ugyanabba a Folyóba lépek.