Út porát már........
Út porát már nyeltem eleget,
s míg dalolva mentem,
torkom, énekét nem unta meg.
Felébreszt óvatos duhajjal,
most mégis a hajnal,
s tapogatódzik láb utammal.
Bennem megcsendül a vészharang,
s koppan papír visszhang,
szelídből vaddá válik galamb.
Gyűrődik a ránc homlokomon,
csöndben kell maradnom,
ijedt hangok fénye arcomon.
Ahogy ott állok csak egymagam,
szemem és szavam,
cseppjein, üresnek maradtam.
Út porát már nyeltem eleget,
s közelt hozott nekem,
most mégis a hajnal remegtet.