Mondd csak szépen drága kincsem,
kész leszel Te estére?
Hajam tépem, ilyen nincsen,
nincs több pénzünk festékre!
Bíborvörös arcpír rajtad,
kék csillám a szemeden,
úgy látom, hogy egy kis baj van
bánat ül a lelkeden!
Kis csillagom ne sírj, mondd el,
mi bajod van már megint?
Hangulatod most csak dobd fel,
vörös pezsgő rád tekint!
Kortyolgasd az édes nedűt,
ugye jobb már, nem is sírsz!
de most aztán le ne feküdj,
vágyaiddal most nem bírsz?
Vedd fel a szép estélyidet,
nyolcvanezer volt csupán,
csillám, flitter mind rád tekint,
ne nézz rám most oly' bután!
Itt az idő, most vagy soha,
indulnunk kell kedvesem,
mi lett a szép ruhád sorsa,
széjjel tépted, kérdezem?
Miért tetted, hisz oly' szép volt,
nincs több pénzünk ruhára,
szemedben egy drága fényfolt,
menjek el a csudába?
Óh, te jó ég három számmal
kisebb volt, mint a méreted?
Szíved tele volt a vággyal,
beleférsz azt képzelted?
Nahát aztán most már mindegy,
csorgasd számba a pezsgőt,
megiszunk mi itthon mindent,
így várjuk új esztendőt!
Éjfélt ütött már az óra,
hol csatangolsz kedvesem?
Úgy látom, hogy kakasszóra
fel is ébredsz rendesen!
Iszom akkor egymagamban,
elhúzatom a nótám,
benne leszünk jó nagy bajban,
üsse kő, majd nem szól szám!