Humorom az összes kincsem,
szegény vagyok, másom sincsen,
adok Néked én belőle,
jó kedvre derülsz majd tőle (m)
Nem kell nekem gyémánt, s arany,
humor az állítmány, s alany
tárgytalan a síránkozás,
jelzőm sem a bíráskodás
Igét hogyha ragozgatok,
úgy írok én mint a NAGYOK,
jelen idő már a múlt,
jövőre sem lesz megfakult
Melléknévben humorforrás,
gyere velem, tudod, ott más
lesz minden, hogyha akarod,
számolhatsz is, nincs több bajod!
Egyes szám nem első személy,
légy Te már oly' kemény legény
mint amilyen egykor voltál
éjjel nappal csak csókoltál!
Múlt idő jele a két té,
életünket tetted széppé,
kacagj, nevess, egyszer élünk
búbánattól mi nem félünk
Koccintsunk a jövendőre,
sörrel, borral, egykettőre
pince mélyén húzzad cigány
belépőnk e csodás nyitány.
Hová lépünk? Kit érdekel
ha Te csak engem fényezel
gazdag vagyok, ha Te szeretsz,
a humor gyökeret ereszt,
melyből lesz egy humorforrás,
megmártózunk, hidd el csodás,
fickándozunk a habokban,
kedved is nő, egyre jobban!
Nyomulunk az újév felé,
egyre beljebb, csak befelé,
addig amíg víg a dalunk,
élünk, soha meg nem halunk!
Szilveszternek éjszakáján
Tél apónak jég szakállán
sátrat verünk, dajdajozunk
igével nem hadakozunk,
főnév most a humorunk,
melléknév sem bús, elvagyunk,
szegényből lettünk gazdagok,
mert humorunk el nem hagyott!