A tél szavára az élet nyugodni tér,
A tavon jégbe fagyott a hullámverés,
A parton kopasz ágakat cibál a szél,
Felejtésbe némul sok szép nyári emlék.
Az elől és hátul szürke ködbe olvad,
Hová lettek a kis dalos madarak.
Nem suttognak vágyat a szerelmes szavak,
Szívem lángjai is lassan kialudnak.
Dermedt dunna betakar minden szépséget,
Csalóka csendben már érzem a hideget.
Azt mondják holnapután talán havazik,
A magányos világ szótlan vár tavaszig.