Óév
Lassan elmúlik egy év újra,
s míg úgy ketyegve jár az óra,
az Óév lesz így a múlt szava.
S hely mint érzelmek bájolata,
csak elmúlásában kesereg,
mert át, csak boldogat cipelek.
Múltban mi rossz volt, vesszen kútba,
belőlük csak a megújulva,
ébredjen fel úgy bennem újra.
Nyomain tizenkét hónap száll,
s bolyong elmémben megannyi báj,
mit adott a sors hű képein át.
Távozik az Óévbe gyűlt rossz,
leplezetlen csalfa és gonosz,
s együtt el, mind ki fondorlatos.