Évforduló
Írta: hzsike Dátum: December 30 2013 20:56:15
MM
Negyvennégy év, tavasz és nyár,
negyvennégy ősz, s épp annyi tél -
remélem sorsunk ha ítél,
még ad nekünk - talán még jár…
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Évforduló
Negyvennégy év, tavasz és nyár,
negyvennégy ősz, s épp annyi tél -
remélem sorsunk ha ítél,
még ad nekünk - talán még jár.
Az évek úgy suhantak el,
hogy nem szóltak, csak mentek ők,
voltak gyávák és vakmerők,
s a szarkaláb rovátka-jel
hagyott nyomott és hívta fel
figyelmünk arra; hervadunk,
fiatalok már nem vagyunk -
de vén helyén, friss csíra kel…
A testünk is fárad, s fakó
szemükben párás csillogás -
könnyeket rejt’ni így szokás.
Nálunk drága már, kincs a jó -
habzsolna még a szív, mohó!
„Unokaillat” vesz körül,
s a lelkünk ennek úgy örül,
a szeretet tüzes kohó.
Negyvennégy év, tavasz és nyár,
negyvennégy ősz, s épp annyi tél -
remélem sorsunk ha ítél,
még ad nekünk - talán még jár;
hogy maradjon idő elég.
Szeretet tavunk mély legyen,
aromád oszd meg énvelem!
Ivódjon jól belém, s beléd
a múlt, jelen, a jó, s a rossz!
Végzeted én, s te végzetem.
Énértem szóljon, s énnekem,
a parton túl is, szép dalod.
Hisz egymássá lettünk mi már,
szembogarunk a hű tükrünk,
egymás létébe szédülünk,
alkonyi tánc - ez még kijár!
Figyel a révész, tudjuk jól,
egekig száll az énekünk,
s szavak tüzében vétkezünk -
lantot koldulva Urunktól.
Negyvennégy év, tavasz és nyár,
negyvennégy ősz, s épp annyi tél -
remélem sorsunk ha ítél,
még ad nekünk - talán még jár…
2013.12.31.