Éjfélt ütött az óra.
Még nem térek nyugovóra.
Talán tudok valamit tenni,
Mindenkit ok nélkül szeretni.
Petárdák durrognak, pezsgők pukkannak.
Fogadkozunk magunkban,
Háromszázhatvanöt nap van mögöttünk.
Romokban.
Kutatunk, keressük a szépet,
Hogy a szép miért most ért véget?
Elmúltak szerelmek, gyűltek a sérelmek.
Valaki megbotlott, más magasra hágott,
Volt, akin a sértés lyukat vágott.
Van, ami kezdődött, s van, ami múlt.
Nem kár, azért ami rút.
A szépet, azt meg kell tartani,
Őszintén, szívből, akarni.
Azért érdemes harcolni.
Harcba szállni az idővel,
De soha nem erővel.
Szeretettel vívd a harcot,
Így nem kell szégyellni az arcod.
Emelt fővel nézhetsz előre,
Béke lesz benned jövőre.
Decemberben már januárt várod,
Legyen őszinte, merész az álmod.
Kívánj sok-sok apróságot,
Ne terheld feleslegesen a világot.
Vedd védelmedbe a Földet.
Meglásd, - lesz, aki követ.
Ha oktalanul szennyezed a vizet,
Abból végzetes bajod lehet.
Követ ne gördíts mások elé.
A védtelen állatba se rúgj belé.
Ne mocskolj be másokat soha,
Ne légy oly ostoba.
Csak így maradhatsz tiszta.
Az emberek szívéhez így kerülhetsz vissza.
Boldogság, békesség, egészség.
Szavak mögött ott a kétség.
Hit nélkül az élet nehéz, rút,
Ne engedj lelkedre borút.
Ennyi volt a szó mi elém állott,
Boldog Új Évet Kívánok!