Egész éjjel
a csillagok a fűben táncoltak,
majd visszahúzódtak
ösvényükön az erdőbe,
hol magányában hallgatott
az erdőőr.
Szürke baglyok ültek a
fenyőágakon,
a sötétben nincsenek tanúk.
A madarak elcsendesültek,
és a kaland, amibe visszaesek
birtokolja a lelkem.
Szürkén, a múlt forróságából
álmom visszakényszerít
a szüleimhez.