Kesereg,sí-rí a kis árva,
a semmi közepén áll magába.
Bámulja a távoli horizontot,
várva egy kedves női arcot,
de nem jő az anya!
Magányosan indul a végtelenbe,
szíve nehéz,fájdalommal tele.
Halovány emberalak lesz a végén,
ki áll majd a szakadék szélén,
és egyre csak zuhan!
Reng a föld,hasad a lélek,
romok alatt fekszik egy élet.
Néki a zúzalék már oltalom,
testét fedi a sírhalom,
hát megölte a bánat!