Egy halott galamb
Írta: iytop Dátum: Január 07 2014 05:48:41
H
Mikor a fák körül a szél a tenger felé fordult,
bársony árnyékában elzsibbadt a homok,
egy galambot vetett ki a hullám orvul,
gyöngyházfényű kagylón holtan csillogott.
Teljes hír
Mikor a fák körül a szél a tenger felé fordult,
bársony árnyékában elzsibbadt a homok,
egy galambot vetett ki a hullám orvul,
gyöngyházfényű kagylón holtan csillogott.
Élete végén, a tenger dühétől merev
keménységében feküdt, átázott tollakkal,
a szeme nyitva, tán kémlelte az eget,
hátra bicsaklott feje, mintha álmodna.
Ekkor turbékolva érkezett a társa,
eddig a vihar nem engedte közelebb,
de ő dacolt a végtelennel, mert mátka-
szíve a meghalt fölött köröket röptetett.
Háborgott a tenger, erősödött a szél,
rémülten hadakoztak szárnyai,
egy perc életre buzdította s a remény,
hátha rosszul érzi eltört vágyait.
Csak repdesett, hogy társát felemelje,
reptében könyörgött, kérte a teremtőt,
hogy olyat adjon, mit megérdemelne,
neki, egy egyszerűbb, jobb temetőt.